Nagyságrendileg más súlycsoportba tartozó ellenfelek közötti hadakozás végén egyszerű a képlet: ha az eleve esélytelennek tartott fél nem szenvedett megalázó vereséget, nyert; ha a győztesnek várt fél nem aratott elsöprő diadalt, veszített. Amerika esetében ez most hatványozottan igaz. Számára ugyanis a következmények messze az Öböl-térségen túl mutatnak. Szuperhatalmi tekintélyén komoly csorba esett: ellenfelei ettől felbátorodnak, szövetségesei alternatív megoldásokat keresnek. Ám mégsem minden teljesen fekete. Katonailag van némi vigasz és a globális sakkjátszmában is történnek pozitív lépések. S főleg: az iráni fiaskó akár fel is pörgetheti Amerika legendás dinamizmusát. Talán. ...

Idén kimondottan rossz csillagállás alatt zajlott az Atomsorompó Egyezmény ötévente esedékes felülvizsgálati konferenciája. Pedig az iráni háború akár még serkenthette is volna a 191 ország tanácskozását – hiszen a hadműveletek egyik hirdetett célja pont az volt, hogy atomfegyver-ambícióknak parancsoljanak megálljt. Csakhogy időközben másként alakultak az események. Egy gyors, világos erődemonstráció helyett a konfliktus éppen hogy a fennálló nemzetközi rend törékenységét hozta felszínre. Következésképp világszerte meglódultak az ilyen-olyan nukleáris fegyverkezési törekvések. Ám most elsősorban nem az úgynevezett lator államok, hanem Amerika szövetségesei, az eddigi példamutatók, akarnak saját atomot. ...

A gyakran elhangzó kérdésre a válasz: „eredetileg nem”. Az idő haladtával viszont az iráni akció egyre több eleme a balul elsült iraki háborút idézi fel. Méghozzá potenciálisan sokkal súlyosabb következményekkel. Emlékeztetőül: az iraki háború annak iskolapéldája immár huszonegynéhány éve, hogy egy hamis okok alapján, nemzetközi felhatalmazás nélkül indított invázió, rezsimváltó céllal és demokrácia-export jelszó alatt, véres polgárháborúba sodort egy országot, ahol ezáltal szárba szökhetett az Iszlám Állam terrorszervezet – mindezt több ezer amerikai katona halálának árán és körülbelül 2 ezer milliárd dollár költséggel ...

Az Irán elleni hadműveletek híreire egyesek tapsolnak, mások pedig háborognak szerte a világban, a Pentagon stratégiai tervezőinek asztalán eközben az óra hangosan ketyeg. Nyilván egyetlen könnycseppet sem hullatnak a közel fél évszázada „Halál Amerikára” jelszóval operáló iráni vezetők sorsa felett, ám azzal is tisztában vannak, hogy a műveletek semmi esetre sem húzódhatnak el. Nem csupán Donald Trump szavazóbázisa érezné ugyanis magát átverve – az elnök nekik a „véget nem érő háborúk” egyszer s mindenkori végét ígérte –, de vészesen leapadnának az egyébként is kritikus szinten lévő fegyverkészletek, s félő, hogy megrepedne az évek óta túlterhelt amerikai hadigépezet. ...